Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A feledékeny legény - Sándor Márton meséje

2012.01.31

 

Egy ember elküldte a feledékeny fiát, hogy vegyen egy fél véka búzát a malomból. Menetközben a fiú, mondogatta: fél véka búza, fél véka búza……….nehogy elfelejtse. Közbe egy ember vetett s ahogy meghallotta, hogy fél véka búza, fél véka búza, azt gondolta, hogy ezt neki kívánja, hogy csak annyi termése legyen s jól megverte. Csak úgy engedte el, hogy azt mondja: Uram áld meg s szaporítsd!

A fiú ment tovább, és mondogatta: Uram áld meg s szaporítsd!

De a cigány, aki tetvésződött a sáncba meghallotta, azt gondolta, neki kivánja ezt, s jól megverte, a tetves inget hézaverte, s azt mondta: Uram válaszd el egymástól.

Tovább ment, ezt ismételgette. Odaért egy lakodalmas házhoz, ott meghallották, nekiestek, szidták- azt kéne mondja: Sirülj neki, csókold meg, fordulj neki, csókold meg!- ismételgette a fiú s továbbment.

Közbe a sáncba nagydolgát végezte  egy ember, meghallotta, nekiszökött, jól megverte, csak úgy engedte tovább, ha azt mondja: cihendel, vesd el, be büdös.

Továbbmenet mosták a disznót a patak szélin, amikor meghallották, nekiestek a surlókefével a fiúnak, a fejit es béhasították, úgy megverték, mét nem mondta azt, hogy Szájad végin folyjon zsírja.

Ahogy ezt mondogatta egy emberrel találkozott, aki a döglött kutyáját húzta maga után, ahogy ezt meghallotta, a kutyát es hézaverte, s még jól meg es verte, hogy mét mond ilyent, de szerencsére akkora a malomba ért.

Ott nem tudta mét kűtték, de a molnár tudta, hogy feledékeny, próbálta kitalálni és kérdezgette: métt kűttek fiam?Zabét? Búzáét? Rozsét, egy zsákkal, egy vékával, fél vékával, addig amig kitalálták és haza tudta vinni a fél véka búzát.

Gyűjtötte. Boros Piroska, tanítónő