Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A HÉTLÁBÚ PARIPA

2011.10.28


Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-ten­geren is túl, ott, ahol a tetüt és a bolhát rézpatkóba fogták, hogy a súlyba és fenébe ne botorkázzék. Még azon is túl, volt egyszer egy szegény ember, annak egyéb gazdasága nem volt, mint egy üllője és egy kalapácsa. És most kezdődik egy istenes nagy hazugság.

A réges-régi világban élt egyszer egy igen-igen sze­gény özvegyasszony. Egyetlen leánykájának arany volt a haja, és Ilonának hívták.

Amint telt-múlt az idő, egyszer csak meghalt az édesanya. De mielőtt meghalt volna, adott a leányká­jának egy aranygyűrűt, és azt mondta, vigyázzon rá erőst, mert ha azt elveszti, az életét is elveszíti. Ezzel egy nagyot szusszant, és meghalt.

Anyja holta után, a leány elment szolgálni, szeren­csét próbálni, jó gazdát találni, és bészegődött egy öz­vegy királynéhoz szolgálónak Tündérországba.

Nagy sötétség volt ebben az országban, és ezért nagy volt a szomorúság is. A sárkányok ellopták a napot, a holdat és a csillagokat.

A királynénak egyetlenegy fiúgyermeke volt. Ahogy telt-múlt az idő, a királyfinak nagyon megtetszett a leány, csak az az egy nem tetszett neki, hogy a le­ány mindent fonákul csinált. Ezért nagyon meghara­gudott egyszer a királyfi, elbocsájtotta, és azt mondta neki, hogy ha a napot, holdat és a csillagokat vissza tudja hozni, akkor visszaveszi, és még feleségül is el­veszi.

A leány ekkor egy másik országba ment szolgálni. Annak a városnak a keleti sarkán volt egy kőszikla barlang. Abban lakott egy öregasszony, de olyan öreg volt az asszony, hogy tizenkét vasrángával kellett a szempilláját felájazni, hogy lásson.

Bészegődött a leány ehhez szolgálni, mert ez az aszszony azt állította, hogy a napot, holdat és a csillago­kat vissza tudja ővele hozatni.

Kilenc esztendeig szolgált a leány egyvégbe, de ak­kor minden év három nap volt.

Mikor letelt a kilenc esztendő, azt mondta az öreg­asszony :

—    Nesze, te kedves leányka, adok neked egy három­lábú paripát. Ezzel menj le a sárkányok országába, és adok egy kicsi sípot is, és ha lemész, addig meg ne pi­henj, amíg virágszálra épített kastélyt nem találsz. Menj ki a selymes rétre, a vadalmafa alá, és ott fújj belé a sípba. A sípszóra megjelenik egy fehér egérke, kérj tőle tanácsot.

A leány nyergelt, kantározott, és elvágtatott a ma­gas felhőkben, a sárkányok országába.

Meg is érkezett a selyemrétre, megkereste a vad­almafát, beléfujt a sípba, és ott termett azonnal a kis fehér egérke :

—   Mit parancsolsz, édes leányom? — kérdezte az egérke.

—   Szeretném a napot, holdat és a csillagokat vissza­vinni sötét Tündérországba, de ha nekem ez nem si­kerül, a bú és bánat sírba visz.

Azt mondja a kisegérke :

—   Ne búsuljál, kedves leányom. Majd én elhozom neked, ha megígéred, hogy az esküvődön násznagyod leszek.

A kisegérke eltűnt, és három nap múlva elhozta a selyemrétre a nap tojását, a hold tojását és a csillagok tojását.

Ilona megköszönte szépen a kisegérnek az ő szíves­ségét, nyergelt, kantározott, és indult visszafelé, he­gyen völgyön keresztül, addig, hogy már közel járt Tündérország határához.

Ekkor azonban a sárkánykirály paripája nyeríteni kezdett az istállóban. A király kiküldte az inasát a lo­vához, hogy kérdezze meg, milyen baja van. Szénája vagy szalmája nincsen-é?

—   Szénám is van, zabom is van, de ellopták a nap, a hold és a csillagok tojásait. Király őfelsége még meg­törhet egy véka diót, délebédelhet, és déli álmot is alhatik, és akkor is utólérjük a tojások rablóját.

A sárkánykirály felpattant a háromlábú lovára, és azon helyben már utól is érte Ilonát. Elvette tőle a tojásokat, de Ilona most már az öregasszonytól ötlábú paripát kapott és azt a tanácsot, hogy menjen vissza a kisegérhez, mondja meg neki, hogy a vadalmafa gyö­keréből vegyen, és azzal kenje meg a lovat. Adott a leánynak egy kefét és egy fésűt — mondva, hogyha még egyszer utóléri a sárkányparipa, a fésűt dobja hátra, és lesz abból egy rettenetes nagy sűrű erdő. És azalatt vágtasson el. De ha még akkor is utólérné, dobja vissza a kefét, lesz abból egy rettenetes nagy tűz, és akkor biztosan megszabadul a sárkánykirályfitól.

Ilona megint nyergelt, és kantározott, megint le­repült a sárkányok országába. Elment a vadalmafa alá a selymes rétre, és belefújt a sípba. Megkérte a kicsi egeret, kenje meg a lovát a vadalmafa gyökerével, és lopja el neki újra a tojásokat.

A kicsi egér megint eltűnt, nem telt bele bárom óra, megint megjött. A tojásokat átadta Ilonának, meg­kente a lovat a gyökérrel, és a ló Ilonával megint fel­szállt a felbök közé.

Ekkor ismét nyeríteni kezdett a sárkányparipa. Leszalad a király, hogy megnézze a lovát, mi baja van.

—     Édes gazdám, megtörhetsz egy véka mogyorót, délebédelhetsz, de déli álmot már nem alhatsz, és el­érjük a tojások rablóját!

A király délebédelt, megtörte a véka mogyorót, nyer­gelt, kantározott, és útnak indult Ilona után.

Éppen Tündérország határánál érte utól, elvette a tojásokat, és azt mondta.:

—     Ha még egyszer az én országomba jössz, karóba húzatom a fejedet! Most még az egyszer megkegyel­mezek !

Visszament Ilona az öregasszonyhoz, nagyon le volt szomorodva. Sírva panaszolkodott, hogy megint nem sikerült a terve.

Ezzel vigasztalta őt az öregasszony :

—     Ne búsulj, kedves leányom, adok én neked egy hétlábú szárnyas paripát, és ha azzal sem fog sikerülni, akkor az Istentől kell hogy paripát kérj magadnak.

Ilona megnyergelte, és kantározta a hétlábú pari­pát. Felugratott vele az égig. Visszament Sárkányor­szágba. Megint leszállott a selyemréten a vadalmafa alá, és beléfújt a sípba. A kicsi egér meg is jelent.

—  Mi bajod van, kis gazdám? — kérdezte sírva.

—    A sárkány király megint elvette tőlem a tojáso­kat, de nem lehetne-e őket még egyszer ellopni?

A kis egérke vetett ekkor egy kecskebukát, lett be­lőle egy dongó, és úgy repült bé oda, ahová a sárkány a három kiesi tojást eldugta.

Ellopta őket harmadszor is, átadta Ilonának, ő meg­köszönte, nyergelt, kantározott, és már úton is volt Tündérország felé.

Alig tűnt el, már megint nyerített a sárkányparipa az istállóban. Kiszaladt maga a király :

—   Mi bajod van, édes lovam? — kérdezte. — Szé­nád nincsen, vagy zabod nincsen?

—   Szénám is van, zabom is van, de nincs a három tojás. Ilona megint elvitte a napot, holdat és a csilla­gokat. Most már se nem ehetsz, se nem ihatsz, se déli álmot nem alhatsz, se diót nem törhetsz, ha azonnal nyergelsz és kantározol, még úgy sem biztos, hogy utol­érjük.

Nyergelt és kantározott a király, és felrepült az égig. De bármilyen erőst hajtotta a lovát, csak nem érte utol Ilonát. Mert mikor már közel járt volna hozzá, hátradobta Ilona a fésűt, lett belőle egy rette­netes nagy erdő, és úgy megakadt a sárkányparipa eb­ben az erdőben, hogy addig Ilona messzire eljutott.

És mikor kiszabadult a sárkányparipa az erdőből, hogy tovább vágtasson Ilona után, Ilona a kefét dobta hátra, amiből egy nagy, veszedelmes tűz lett, úgyhogy a sárkánylovat megperzselte.

A sárkány király nagy tüzet, villámot és mennydör­gést hányt haragjában, de Ilona baj nélkül tért vissza Tündérország határára.

Megköszönte a vénasszonynak jóságát, és meghívta a lakodalmára. A három tojással visszament a sötét Tündérországba, és ismét bészegődött az öreg király­néhoz.

Mikor ezt megtudta a királyfi, azonnal hívta Ilonát:

—   Megvan a nap, a hold és a csillagok?

Mire Ilona azt felelte : — Előbb esküdjék meg vélem !

Mivel a királyfi amúgy is szerette, megesküdött vele, mire Ilona átadta a bárom tojást, és megmagyarázta azok titkait. Felbocsátották őket a magas égre, és megvilágosodott az ország. Ekkor csaptak egy nagy hétországra szóló lakodalmat, és még máig is élnek, ha meg nem haltak.

 

A hétlábú paripa- Kézirat, első közlés.

 

Mesélte Albert András 1943-ban Csíkszentdomo­koson (Csík m.) R., Belatini Braun Olga.

Archaikus jellegű mesetípusunk egyéni változata. Albert András egyéni módon olvasztja egy mesévé az Égitest-szabadító, Tündér Ilona és Rózsa és Ibolya meséjének jól ismert elemeit. A mesének ebben a formájában változatai eddig nem kerültek lejegyzésre.

 

Ortutay Gyula, Kovács Ágnes, Dégh Linda  (szerk.): Magyar népmesék. Budapest, 1960, Szépirodalmi Könyvkiadó.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:)

(kkkkk, 2016.09.21 17:57)

nagggggggggggggyonnnnnn jó mese

Re: :)

(bbbbbbbbbb, 2016.09.21 17:59)

:)

Re: Re: :)

( , 2016.09.21 17:59)

izgalmas