Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JÁNOS ÉS A BÍRÓ

2011.10.12

 

Még akkor történt, amikor a macska és a kutya facipőben jártak. Volt egyszer egy szegény ember. Annak volt egyetlenegy fiúgyermeke, úgy hívták, hogy János. De úgy el volt az apa nyomorodva a fiával, mert az csak nem fogadott szót, és ha dolgozott es mindent fonákul csinált. És akkor, ha megszidta az apja, akkor beléült a porba, ahol a tyúkok rúgtak a porba, és ő es velük rúgta a port. Még es mindenfélét jobban tudott, mint az apja. Egyszer azt mondja János az apjának:

Édesapám, én menyek szolgálni, szerencsét próbálni. Többet nem kell hogy kénlódjék velem, én se magával, mert minden munkát én kell hogy elvégezzek maga helyett.

-Eredj, fiam, eredj ! Jó utat, ahol sár nincs, száradj meg az akasztófán, semmiházi. Mert jobb nállad nélkül, mint vélled.

Ekkor János vett egy vándorbotot, és elment szerencse próbálni. Nemsokára kapott es helyet egy falusi bírónál.De mikor a bíróval szegődött meg, kiszegődte magának, hogy neki olyan a szokása, hogy minden déli tizenkettőkor neki bogároznia kell. És kérdezte a

Hát mennyi bért kérsz, János, egy évre?

—   Én egy egész rend ruhát egy esztendőre és egy malacot. És esztendő végére megtanítom a biróné asszonyt görögül beszélni.

—   Jól van — örvendezett a bíró —, legalább a feleségem es megtanol még egy nyelven beszélni.

Állott az alku, és János nekifogott a szolgálatnak.

Másnap elmentek négy ökörvel szántani a mezőbt a gazdájával. Délben azt mondja János :

— No, gazduram, nekem mennem kell.

— No, eredj fiam, csak aztán gyere vissza.

János elbogározott.

Ezalatt a bírónéhoz ment a pap guzsalyosba, mert komások voltak a bíróval. A pap a komáját es szerette, a bírót, de a komámasszonyt még jobban. A pap éppen odament volt, nem tudta, hogy a komája a szolgájával szántani van„ Éppen a komaasszonyával szerelmes­kedett, egyszer hát hallják, hogy zuppan a kapu- Akkor azt mondja a bíróné a papnak :

—   Jaj, komámuram, jő valaki, bújjon bé hamar az ágy alá, nehogy meglássák, hogy itt van.

A pap bé es bújt az ágy alá, az asszony az ágy lepedőjét jól lehúzta, hogy senki se láthasson bé az ágy alá. Akkor visszament a góc alá, és a góc alá fel volt rakva rakásban egy csomó cserefa fentő. Száradni volt odarakva.

Ekkor bélépett János a konyhába. Kérdezi a bíróné nagy meglepetve :

— Miét jöttél haza, János? Hát én tettem ennetek.

Azt mondja erre János : — A gazduram haza küldött, hogy a góc alatt való fentőt lódigáljam bé az ágy alá, met úgy es erősen meg vannak száradva.

Azt mondja a bíróné :

— Hagyj békén, János, majd én szépen bérakom.Te mind leontod a tapasztot.

— Nem bízom én magára, nénémasszony, ezt reám bízták, és én végzem el ezt a dolgot.

Ekkor fogta a fentőket egyenként, és olyanokat vetett bé, hogy a papnak az oldalbordája ropogott. Mikor elkészült, akkor elbogározott vissza a gazdájá­hoz. Akkor megebédeltek, és azután szántottak tovább.

Mikor János kiment a konyhából, a pap kimászott az ágy alól, de mindene véres volt. Panaszkodott a komaasszonyának, hogy az oldalbordái mind elsuvad­tak a helyéről. És azt hitte, hogy immár a koponyájából es sótartó lesz. Mert olyat kapott egyet a kontyára, hogy az egész feje megzúdult belé. Akkor a komaasszonya bétakargatta sós vizes rongyval a papot, és el kellett kísérje haza. Odahaza mondta a papnak :

-Holnap egész bátran jöhet, komámuram, met megmondom az uramnak, hogy délben ne erejsze haza  a szolgát.

-Jaj, komámasszony, még kiforgat a becsületemből ez az átkozott szolga.

Akkor az asszony megint visszament. Már mindjárt estére lett az üdő, és a gazdáék es hazamentek a szántóból. Másnap megent kimentek szántani, akkor azasszony  még elévette a szennyes ruhaneműt, feltett a fűtőre egy üst mosóvizet. Mikor eljött a dél, akkorra már felfőtt a víz es. Ezalatt esmént odament a pap az asszonyhoz. Ahogy ott beszélgettek egymással, és panaszolkodott a pap, hát egyszer hallják, hogy megint zuppan a kapu, mert János megént elbogározott a szántóból.Ekkor azt mondja az asszony a papnak : Jöjjön gyorsan, komámuram. Itt bent a kamará­ban van egy  jó nagy kád, tallút tartok benne, bújjon bele gyorsan a kádba, a tallúba, és ott nem látja senki se. És tegyen egy marék tallút a fejére.

A pap gyorsan bele es bújt a kádba. Akkor az asszony visszajött a konyhába. Ekkor már János es lépett bé a konyhába.

Azt mondja az asszonyának :

— Gazduram azért küldött haza, hogy forrájzam le a kamarában a kádba való tallút. Mert a gazduram tyúktetűt kapott a ruhájába, mikor a tallúhoz közel­járt.

Azt mondja erre az asszony :

— Hagyd békén, János, akkor sem a tallút kell megforrózni, hanem a ruhát.

— Jó, jó, de a tallúból jőnek ki a tetűk.

Akkor János merített egy jó nagy fazék lúgot az üstből, bévitte a kamarába, és reatöltötte a tallús kádra. A papot leforrázta teljesen. Akkor János visszabogározott megint a szántóba. Akkor kikőtt a pap a kádból, tiszta veres volt, mint a rák. Azt mondja a koma­asszonyának :         

—   Na hallja, kománé, én soha többet nem jövök a kendék házokhoz. Met úgy vettem eszre, hogy a szolgában valami tudomány van. Hanem inkább holnap én es kimenyek szántani, oda a nagy földünkre,s hojzon nekem egy kicsi ebédet ki. Aztáng ott majd beszélgethetünk.

— Jó es lesz, komámuram.

Úgy es történt. Este hazajött a bíró a szolgával,és  azt mondja a feleségének :

— No hallod-e, asszony, csakugyan lefogyatók földet, és úgy számítottam, hogy holnap elmenyünk arra a földre szántani, amelyik a papé mellett van.

Azt mondja erre az asszony :

— Inkább menjenek az hegyoldalba szántani, amíg jobban megszárad a föld.

— Nem lehet, hallod-é, most ez az első.

Az asszony se mert többet beszélni, nehogy az ura még valamit észrevegyen.

Másnap el es mentek szántani. Mikor közeledett a dél, hát látja János, hogy a pap es ott szánt mellettök, nem messze. És jól megnézte a pap teheneit, mert a pap tehenei olyanok voltak, mintha mind a kettőnek a hátán keresztül lett volna vetve egy fekete pakróc. Mikor eljött a dél, a pap a teheneit béállította a csigojásba, az árnyékba. Ekkor János levett a szekérről két fekete pokrócot, és a tehenek hátára keresztül borí­totta. Most már olyan színű teheneik lettek, mint amilyenek a papé voltak. Ekkor János nem bogározott haza, met íszrevette, hogy az asszonya jő ott fel az ösvényen. Hát nem menyen a pap felé, hanem hézok menyen. Az asszony ugyan a paphoz indult, de hogy ott küjjebb látta a feketés gyilán teheneket, azt hitte, hogy ott van a pap, és egyenesen odatartott, met az ő teheneik fehérek voltak. De amikor annyira közelment, hát megismerte, hogy nem a pap, hanem az ura van Ekkor mán nem térhetett meg, met mán őt es felismerte az ura. Hanem azért odament a szekerhez az asszony, de annyi élelmet vitt, hogy elég lett volna még egy hétre es. Kürtőskalácsokat és jó húsos levest nagy kantáros fazokban. És szatyorban egy liter pálinkát és egy liter bort. Jól elkészítve, cukrosan.

Mikor meglátta ezt az ura, elcsudálkozott rajta. És kerdi az ura tőlle :

 

-Te mit csinálsz, asszony? Mi az istennyilának hoztad ide azt a sok ételt? Hát a reggel nekünk eleget tarisnyáztál.

 

-Hát hagyja el, hallá-é. Ebben az esztendőben együtt nem ettünk a mezőn, úgy gondoltam, hogy kednek es jólesik egy kis jó étel itt a szántóban, örökké nem muszáj hideg száraz ételt egyenek, hanem azt mondanám, mivel hogy eleget hoztam ennivalót, hát egy kicsit vinnék bé komámuramnak es, ő es valahol itt szánt a réten.

 

Erre felszökött János a helyéről, és azt mondja a gazdának :

 

— Nem engedem nénémasszonyt, erőst meg van fáradva, én vagyok a szolga, s én bémenyek a csigolyásba a tisztelendő úrhoz, és kihívom.

 

Ekkor két kürtöskalácsot húzott János a két karjába, elment bé a pap felé, hogy hívja ki. Útközben, hogy ment be, hogy ment keresztül a szántóföldeken, egy- egy darab kürtöskalácsot leszakasztott a karjáról, és úgy akaratval ejtette le földre. És amikor a paphoz ért, akkorra már nem volt kürtőskalács a karjain. Ekkor azt mondja János a papnak :

 

- Tisztelendő úr ! Gazdám azt üzente, hogy tíz percen belül úgy elpucoljon innen marhástól, mintha itt se lett volna, mert ha idejő magához, a fészível mind dirib-darabba vágja magát. Úgy fel van haragudva magára.Akkor János visszament a gazdájához, és azt mond­ja neki :

- Gazduram! A tisztelendő úr azt üzente maganak,hogy egy kicsidég menjen oda hezzá, mert valami  beszédje van magával.

Ekkor a bíró az együk üveget a zsebébe tette, hogy megtisztelje a papot, fogott egy pálcát a kezibe, hogy legyen mivel támaszkodjon. Megindult János nyomán. Látja, hogy itt es van egy darab kalács a földön, a másik helyt es van egy darab,  gondolta magában, hogy a fene egye meg ezt a Jánost, mind elhullatta azt a drága kalácsot. Minden lehajolt a földre, és szedte belé a kalapjába.Meglátja  a pap, hogy menyen a bíró a pálcával, s mind egyet nyúl le a földre. Azt hitte a pap, biztosan követ szed fel rea, és meg akarja őt hanyigálni.

Ekkor a pap otthagyta a teheneit, szekerét, ekét, talyigát, mindent, megfutamodott le a víz mellékén. Kezdte kiabálni a bíró :

—Álljon meg egy kicsit, komámuram, álljon meg, álljon meg.

A bíró es szaporábban kezdett menni, hogy érje utol a komáját. De sajnálta az elhullatott kürtös­kalácsot a földeken hagyni, s így mind nyúlt le a kürtőskalácsért. És a pap úgy megijedt, meg sem állott, míg hazáig nem ért.

Akkor a gazda visszament a szekérhez, délebédeltek, s azután az asszony megint hazament. A szolgát megszidta a gazda, miért hullatta el azt a sok kalácsot.

—Hát csak azért, hogv a tisztelendő úr ne ehessen belőlle.

Aztán eltelt ez a nap, és este hazamentek. Amíg ők hazamentek volna, az asszony megint elment a paphoz. Ott megint elpanaszolta a pap, hogy a gazda meg akarta őt verni, mert amikor feléje indult, örökké szedte fel a követ rea.

- Most már mit tudjunk csinálni, komámasszony,hogy az éjszaka találkozhassunk?

- Hát tudja mit, komámuram? Az éjszakára a szolgankot a gazda mellé fektetem, én pedig fekszem a szolga ágyába a kicsid ablakhoz. Az ablakot kinyitom, és aztáng így találkozhatunk. Csak koppantson hármat az ablakon.

-Jól van, komámasszony, oda es fogok menni.

És este, amikor hazajött a bíró a szolgával, mikor megvacsoráztak, azt mondja a bíróné a szolgának :

 

-Hallod-e, János ! Telik le az esztendő, és még derékaljas ágyban nem háltál. Az éjjelre feküdjél a gazdád mellé. Aludjál te es egy kis jóízűt.

 

- Hát jó — mondja János.

 

Mikor eljött a lefekvés ideje, akkor János felkötötte az asszonyának a fejére való kendejjt, és lefeküdt a saját ágyába. Azt mondja az asszonynak :

 

— Maga csak feküdjék a bíró úrhoz, mert maga van megesküdve vélle, nem én.

 

Az asszony már nem csinálhatott semmit se, muszáj volt az ura mellé feküdnie. És akkor János es az ajtót belülről bézárta, s a kócsot a zsebébe tette, és megint visszafeküdt a helyére. Egyszer, úgy későn, hallja, hogy valami hármat koppant az ablakon. Felveszi a fejét, és látja, hogy a pap van ott. Akkor kihajlott János az ablakon, a papot megölelte és megcsókolgatta, a hangját változtatva suttogott és beszélgetett. Mivel­hogy sötétség volt, a pap nem üsmerte meg Jánost. Egyszer azt mondja János a papnak :

 

— Hallja-e, drága komámuram ! No, még egyszer csókoljam meg én es magát.

Akkor János mintha megcsókolná, hirtelen leharapta a papnak az orrát, és eltette. A pap az orrához kapott és elfutott onnand.

Másnap reggel a bírónénak kellett csordába hajtsa a bihalokat. Akkor János észrevétlenül a gazdaasszonynak a vizitkája hátára felvarrta a papnak az orrát. Az asszony, ahogy elhajtotta a bihalokat, a csordával hát látja, hogy mindenki kacagja őt, de nem tudta mért. Met senki nem mondta neki.Közben meghallotta a másik asszonyoktól,  beteg a pap erőst. Ekkor a bíróné elment a paphoz látogatóba, azt hitte, hogy a tegnapi szántastól betegedett el erőst. Ahogy ott forgolódott a pap előtte ,hol vizet adott a papnak, hol orvosságot, mert a papnak bé volt kötve az egész feje. Eközben meglátta a pap, hogy a bírónénak a hátán fityeg az ő orra. Ekkor azt mondja a bírónénak :

— Ó, drága komámasszony, még egyszer csókoljon meg.

 

Az asszony mit sem sejtett, megcsókolta a papot, de ekkor a pap egyszerre leharapta az asszonynak a nyelvét. Az asszony akart beszélni, de nem tudott egy szót sem szólani, csak habart és hubrikolt a szájá­val. De még egy szavát sem lehetett érteni. Ekkor úgy megharagudt a papra, hogy ott akarta hagyni. De a pap odahívta, és levette a hátáról az ő saját orrát és megértette a komaasszonyával, hogy ő es azért harapta le a nyelvét, amiért neki es hiányzik az orra. Ekkor tudta meg az asszony, hogy János mit es csinált a papnak.

 

Akkor nagy mérgesen hazafutott, hogy az ura nehogy kiadja a bért Jánosnak. Mikor bélépett a házukba, hát látja, hogy János mán fel van öltözve, az új rend ruhába és egy malacot tesznek belé a zsákba. Akkor az asszonyság kezdett habarni a szájával, de érteni nem lehetett. Kérdi a bíró a szolgáját:

 

- Mit beszél az asszonyod? Te érted-é?

 

-Görögül beszél, gazduram !

 

-Jó, jó, de mit mond, te érted-é?

 

-Azt mondja gazduram, mivel hogy én igazságos szolgája voltam kendnek, adjon nekem két rend ruhát és két malacot.

 

Ekkor az asszony még nagyobb lármát csapott, és seprűnyéllel fenyegette az urát. Akart mondani,hogy semmit se adjon Jánosnak. Kérdi megint a biró Jánost:

 

-Miért fenyeget asszonyod? Te érted-é?

-Értem,azért, hogy nem akar maga engemet feltarisnyázni. Még az előbb azt es mondta, adjon még egy váslott rend ruhát édesapám számára, s egy mala­cot. S aztán a küsebbik szalonnát a hídból akassza le, tegyen hozzá kenyeret es, mert messze lakom, s hadd legyen, míg hazautazom.

De az asszony még jobban lármázni kezdett, megint kérdi a gazda :

—Mit mondott asszonyod, János?

—  Hát azt mondja asszonyom, hogy azt a fehér lovat adja ide nekem, hogy legyen mivel hazavigyem a béremet.

— Jól van, János, ha az asszony akarja, hát én se sajnálom.

Ekkor az asszony mérgében befutott a belső házba, és sírt keservesen. Kérdezi a gazda :

—Miért sír, János, az asszonyod?

—Azért sír, hogy jó szolgából fogy ki, hogy menyek el.

Akkor János kivezette a fehér lovat, felnyergelte, felrakott mindenfélét a hátára. Akkor János felült a tetejébe, és elment haza.  

János és a bíró -Kézirat, első közlés. Albert András meséje.

 

Ortutay Gyula, Kovács Ágnes, Dégh Linda  (szerk.): Magyar népmesék. Budapest, 1960, Szépirodalmi Könyvkiadó.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.