Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csíkszentdomokosi mesemondók

2011.09.27

 

  1. Albert András- Szedloka
  2. Guzrán József- Nagypalló
  3. Kurkó András- Szedloka
  4. Kosz Márton- Garadosalja
  5. Kovács Albert- Felszeg
  6. Mákszem György- Vizeleje (Tó utca mellett)
  7. Máté János-  Felszeg
  8. Péter Ignácné- Nagypalló
  9. Péter Lajos- Szedloka
  10. Péter Mihály- Sólyom utca
  11. Sali András-  Szedloka utca “száda”
  12. Sándor Márton-  Vízeleje
  13. Sinka Ferenc- Felszeg
  14. Szakács András- Átjárón alul
  15. Székely Antal-  Temető utca
  16. Székely Áron-  Temető utca
  17. Zsók János- Felszeg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A mesemondók sokszínűsége

(Lázár Csilla, 2011.10.12 09:02)

Boldizsár Ildikó népmesekutató, meseterapeuta ismeri és tanulmányaiban felhasználja az ELTE Folklore Adattárában található, Beltini Braun Olga által gyűjtött népmese-köteget, melyben összesen 110 domokosi mese található.

"Varázslás és fogyókúra - Mesék, mesemondók, motívumok" című munkájában Boldizsár Ildikó így ír a domokosi mesemondók sokszínűségéről:

“Belatini Braun Olga csíkszentdomokosi anyaga reprezentatív példáját adta annak, hogy egy falun belül milyen sokféle mesemondó-egyéniség létezik még akkor is, ha a csíkszentdomokosiak mesekészletüknek legnagyobb részét egymástól hallották, tehát kevés különböző típusú mesét tudnak. A változatok azonban arról tanúskodnak, hogy nincs két egyforma mesemondó. Minden mesélő más-más módon igazítja a meséket saját lelkiállapotához, személyiségéhez vagy ahhoz, amit közölni akar a világól:
• Kovács Albert, Sinka Ferenc, Szakács András, Péter Mihály, Sándor Márton életbölcsességgel teleszőtt meséi az élesehnéjű, furfangos székely meséi,
• Kosz Márton a humoros meséket kedvelte,
• Székely Antal havasi pásztormeséket mondott.
• Mákszem György „kegyes kenetteljességgel" mesélt, „de csak kitűnő emlékezetére támaszkodhatott, mert nem érezte a mese felépítésének elengedhetetlen ritmusát, a sok apró meserészlet miszticitását, kívül állt a mesei világon; tárgyilagos, meggyőződés nélküli mesemondó, aki nem érzi a meseszerkesztés íratlan törvényeit" — állítja róla Belatini Braun Olga a mesékhez írt bevezető tanulmányában.
• Zsók János elferdítette, megcsonkította a meséket, a „még nagyobb mondásban" látta a mese lényegét; „nem a lelkéből tör fel a mese, csak szavakat mond, amelyek megmaradtak kitűnő emlékezetében". Albert András mondja róla (egyik mesélő a másik me¬sélőről): „Az a hiba, hogy Zsók nem képzeli el azt, amit mesél, olyanokat mond, amit nem is lehet elképzelni. Rettenetesen túloz és sok durva szót használ. Azokkal a nagy túlzásokkal zavarja a mesét."

A domokosi mesemondók hagyatéka

(Lázár Csilla, 2011.10.12 08:54)

A csíkszentdomokosi gazdag népmesekincs egy része Belatini Braun Olga budapesti néprajzkutatónak köszönhetően maradt az utókorra.
Belatini Braun Olga a negyvenes évek elején gyűjtött több ízben is Domokoson, az általa legépelt mesék kiadása jövőre esedékes a Balassi Kiadónál, Hermann Zoltán, Benedek Katalin és Gulyás Judit néprajzkutatók gondozásában.

A teljes hagyatékból válagatás jelent meg a hatvanas évek elején a háromkötetes (Ortutay Gyula és társai által szerkesztett) Magyar népmesék című gyűjteményben. Ezen a weboldalon a "Mesék" menüpont alatt olvashatók ezek a mesék.

A teljes hagyatékról Hermann Zoltán néprajzkutató "Morfológia és rítus" című tanulmányának egyik lábjegyzetében a következőt tudhatjuk meg:

"Az Eötvös Loránd Tudományegytem Folklore Adattárában található vegyes gépirat-csomag ötvenöt, Albert András mesemomdótól, és ötvenöt, másik tizenhat mesemondótól származó mesét tartalmaz; a kéziratcsomóhoz tartozik még Albert András önéletírása."