Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mesmondóink sokszínűsége

2011.11.03

 Boldizsár Ildikó népmesekutató, meseterapeuta ismeri és tanulmányaiban felhasználja az ELTE Folklore Adattárában található, Beltini Braun Olga által gyűjtött népmese-köteget, melyben összesen 110 domokosi mese található. 

"Varázslás és fogyókúra - Mesék, mesemondók, motívumok" című munkájában Boldizsár Ildikó így ír a domokosi mesemondók sokszínűségéről:

“Belatini Braun Olga csíkszentdomokosi anyaga reprezentatív példáját adta annak, hogy egy falun belül milyen sokféle mesemondó-egyéniség létezik még akkor is, ha a csíkszentdomokosiak mesekészletüknek legnagyobb részét egymástól hallották, tehát kevés különböző típusú mesét tudnak. A változatok azonban arról tanúskodnak, hogy nincs két egyforma mesemondó. Minden mesélő más-más módon igazítja a meséket saját lelkiállapotához, személyiségéhez vagy ahhoz, amit közölni akar a világól: 
Kovács Albert, Sinka Ferenc, Szakács András, Péter Mihály, Sándor Márton életbölcsességgel teleszőtt meséi az éleselméjű, furfangos székely meséi,
Kosz Márton a humoros meséket kedvelte, 
Székely Antal havasi pásztormeséket mondott. 
Mákszem György „kegyes kenetteljességgel" mesélt, „de csak kitűnő emlékezetére támaszkodhatott, mert nem érezte a mese felépítésének elengedhetetlen ritmusát, a sok apró meserészlet miszticitását, kívül állt a mesei világon; tárgyilagos, meggyőződés nélküli mesemondó, aki nem érzi a meseszerkesztés íratlan törvényeit" — állítja róla Belatini Braun Olga a mesékhez írt bevezető tanulmányában. 
Zsók János elferdítette, megcsonkította a meséket, a „még nagyobb mondásban" látta a mese lényegét; „nem a lelkéből tör fel a mese, csak szavakat mond, amelyek megmaradtak kitűnő emlékezetében". Albert András mondja róla (egyik mesélő a másik me¬sélőről): „Az a hiba, hogy Zsók nem képzeli el azt, amit mesél, olyanokat mond, amit nem is lehet elképzelni. Rettenetesen túloz és sok durva szót használ. Azokkal a nagy túlzásokkal zavarja a mesét."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

gallida@gmail.com

(Gáll Ida, 2011.11.11 13:58)

"A mesék megőriztek valamit őseink bölcsességéből, látásmódjából és abból a tudásból, amellyel mindennapi konfliktusaikat kezelték. A történetekből még manapság is megtudható, hogy mennyi értéket rejt a körülöttünk lévő világ. Megmutatják nekünk, hogyan lehet szóba elegyedni egy növénnyel, állattal vagy természetfölötti lénnyel, s hogy milyen sok múlik azon, miként szólhatunk houzzájuk. A régiek mindent élőnek láttak, ami körülvette őket, legyen az kő, szikla, fa, virág vagy folyó. Az élőkkel pedig - tanítják a mesék - tisztelettudóan kell bánni, hiszen sosem lehet előre tudni, hogy kiből lesz barát, kiből ellenség." (Nagy Zsuzsanna)